Nyitókép: Shutterstock
„Ő volt Goethe” – foglalta össze lakonikusnál is tömörebb tömörséggel Szerb Antal a régi, letűnt idők globális írófejedelmének életét és munkásságát; s Goethéről épp a minap emlékezett meg lapunkban Győrffy Ákos, megírva azt, hogy mára a romok, közös európai civilizációnk romjai alá került a nagy Goethe öröksége és leglényege.
„Ő mindent tudott” – veszem a bátorságot, hogy én is radikális tömörséggel foglaljam össze egy későbbi íróóriás, George Orwell életét és munkásságát. És Orwell már az európai civilizációnk romjain élt, botorkált, tűnődött és szenvedett, különösen a kontinensünket pusztító, keresztbekasul szabdaló és valójában mindenkiből vesztest csináló világháború utáni szürke, nyomasztó években, a távoli, skóciai Jura sziget szürke, nyomasztó ege alatt, ahol élete utolsó, beteges éveiben kiírta magából fő művét, az 1984-et. Épp hetvenöt éve, 1949-ben történt ez.
Oh, orwellezni és 1984-ezni, azt mindenre ráhúzni, mennyire közhelyes ez! – ismerek olyat, akinek ez a véleménye, és az orwellezés elközhelyesedésében van is igazsága. De hát pont azért tud valami közhellyé válni, mert igazsága van. Az utókor agyonhasználata nem teszi semmissé az eredeti alkotás igazságtartalmát, a csordogáló, elfolyó idő nem teszi idejétmúlttá állításait és végső következtetéseit.
Orwell mindent tudott. Történelemről és ideológiákról, hatalomról és alávetésről, szabadságról és szolgaságról, életről és életellenességről, férfisorsról és férfisorstalanságról, az igazságok meghajlításáról és a hazugságok valósággá facsarásáról.
Túl korán olvastam. Vagy épp időben. Talán még általános iskolás lehettem. Az 1984 az első felnőttes regényolvasmányom volt: tudják, a fehér borítós, fekete-fehér számfeliratos kiadás, az első, amely hivatalosan megjelenhetett itthon, egy időben a rendszerváltozással. Nekünk megvolt otthon, engem pedig beszippantottak már az első sorai: „Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve, gyorsan besurrant a Győzelem-tömb üvegajtaján, hogy megszabaduljon a gonosz széltől. De nem tudott olyan gyorsan besurranni, hogy ne törjön be vele együtt egy kavicsos porörvény.”